Izraeli térhatás

 

 

Nemcsak lakóparkok, hanem bevásárlóközpontok, szállodák és irodaházak tucatjai köszönhetik létrejöttüket az izraeli tőkének, amely Budapest után felfedezte a magyar vidéket is. Az izraeli beruházók a 1990-től több százmilliárd forintot fektettek be a magyarországi ingatlanbizniszbe, ennek ellenére a rendszerváltás óta egyetlen elemző sem vállalkozott az izraeli ingatlanbefektetők magyarországi tevékenységének, a budapesti piacon elért részesedésének pontos elemzésére. Pedig nehéz elképzelni, hogy a magyar gazdaság bármely más szektorában bármely más nemzet hasonló mértékű befolyásszerzéséről a szakma vagy a nyilvánosság csak bizonytalan információk alapján értesüljön. A magyar ingatlanpiacon ugyanakkor az izraeli offenzíva régóta közismert. Időnként készülnek is piaci jelentések, amelyek viszont csak szőrmentén tesznek említést a jelenségről, s többnyire ezek a tanulmányok is megrekednek az általánosságok szintjén: más külföldiekkel összemosva utalnak az izraeli tőke hazai jelenlétére. Az index.hu internetes hírportál szerint nem véletlenül: a tanácsadó cégek, de a maguk az elemzők is tudatosan hallgatják el a dolgot. Kerülik ugyanis a politikailag kényesnek tartott témát.

 

Természetesen a helyzetet az is nehezíti, hogy egész egyszerűen nincsenek megbízható adatok. Már csak azért sem, mert az izraeli vállalkozások gyakran offshore cégeken keresztül jelennek meg a piacon. Cikkünkben ezért mi is csak azokat a társaságokat, befektetőket vesszük górcső alá, amelyek nyíltan vallják magukról, hogy izraeli tőkeháttérrel működnek. A rendelkezésre álló cégadatokból és az Ecorys Magyarország nemzetközi tanácsadó tanulmányából azonban kiderül: a legalább száz lakást értékesítő vállalkozások top tízes listáján hét helyet izraeli cégek foglalnak el. Azt viszont nem lehet tudni, mi a helyzet az irodaházak vagy az ipari ingatlanok építése terén. Így csak a becslésekre lehet hagyatkozni akkor is, ha arról szeretnénk képet kapni, mekkora értékű ingatlanberuházást valósítottak, valósítanak meg nálunk az izraeli cégek. Erre vonatkozóan Szilvan Salom kijelentése szolgálhat némi támpontul. Izrael külügyminisztere múlt év októberében budapesti látogatásán úgy fogalmazott, hogy Magyarországra több mint kétmilliárd dollárnyi tőke érkezett hazájából, melynek nagy része a magyar ingatlanpiacon talált magának befektetési lehetőséget. Elvileg az információáramlást szolgálta volna a 2005-ben, mintegy húsz vállalkozás részvételével létrehozott Magyar-izraeli Ingatlan Együttműködési Fórum, a kezdeményezés azonban meglepő gyorsasággal elhalt.

 

 

Az izraeli cégek magyarországi aktivitására vonatkozóan több találgatás és magyarázat is napvilágot látott a sajtóban és a szűkebb szakmai berkekben is. A népszerű összeesküvés-elméletek közül egy bizonyosra vehető: az Izraelben és környékén állandósult háborús helyzet miatt az izraeli tőke menekül a térségből, s biztonságos helyet keres magának. Nem véletlenül fogalmazott úgy Simon Peresz államfő az izraeli kereskedelmi kamara ülésén, hogy az izraeli vállalkozások szépen terjeszkednek, és lassan fölvásárolják Manhattant, Magyarországot, valamint Lengyelországot. Mondatai nagy botrányt kavartak a magyar politikai életben.

 

No persze nemcsak beruházók, hanem lakásvásárlók is érkeztek, s érkeznek szép számmal hozzánk a mediterrán országból. Az izraeli állampolgárok számára ugyanis a magyar főváros még mindig megfizethető és élhető. Izrael egyik legnagyobb példányszámú napilapjában 2003-ban megjelent cikk szerint 1998 és 2003 között az izraeliek 3,2 milliárd dollárt fektettek lakásokban külföldön, ami több tízezer ingatlan megvásárlását jelenti. A Jediot Ahronot napilap nem kevesebbet állított, minthogy a befektetők körében – Torontó után – Budapest volt a második legnépszerűbb város.

 

Bár az izraeli befektetők magyarországi jelenléte mostanában kerül egyre inkább a figyelem középpontjába, tévedés volna azt hinni, hogy csak néhány éve fedezték fel hazánkat. Az izraeli kisbefektetők már a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején megjelentek nálunk. Őket követték a nagyok, majd a nyomukban megjelent a pénzügyi finanszírozási igényeiket kielégíteni hívatott Leumi Bank is. (A pénzintézet ugyanakkor nem dicsekedhet fényes eredménnyel. Botrányok közepette be kellett zárnia budapesti székhelyét, s csak néhány éve vetette meg újra a lábát nálunk.)

 

De hogy nincs mindig rendben az izraeli társaságok magyarországi tőkebefektetéseit illetően, arra már a két állam hatóságai is felfigyeltek. Tavaly az izraeli adóhivatal elnöke, Joni Kaplan, valamint a nemzetközi adóztatási részleg vezetője, Joram Sidlo látogatott a magyar fővárosba azért, hogy tárgyalásokat folytasson az APEH szakembereivel. Izraelben az adóhatóság külön csoportot hozott létre a pénzmosók kelet-európai tranzakcióinak ellenőrzésére. Az ügyeskedők ugyanis – kihasználva a földrajzi távolságot – sikeresen tűntették el adózatlanul az ingatlanfejlesztésekből és bérbeadásból származó jövedelmüket. Magyarországon pedig állítólag a versenyhivatal ellenőrei fogtak gyanút. A szűkebb szakmában ugyanis az a hír járja, hogy a kiterjedt kapcsolatrendszert fenntartó izraeli cégek vezetői – akik nem ritkán bukkannak fel közös vállalkozásokban, beruházásokban – gyakran egyeztetnek egymással az ingatlanok ellenértékéről és értékesítéséről is.

 

Egy biztos: a budapesti ingatlanfejlesztések több mint 70 százalékban izraeliek beruházásában valósulnak meg. Szakértők szerint a megszerzett profit minden második forintja izraeli zsebekbe vándorol. Az ingatlanpiacon a kereslet azonban némileg csökkent, a nagyobb hozamelvárással, agilitással, gyors döntésekkel és nagyobb fokú kockázatvállalással jellemezhető izraeli vállalkozások pedig az ipar, a kereskedelem és a logisztika felé fordulhatnak, a lakásspecialisták pedig a környező országok feltörekvő piacaira vándorolhatnak.